1.FEJEZET

Történetem egy 6 tagú testvérről szól,akik vámpír származásúak voltak.

Örököltek egy kastélyt,ami az idősebbik fiú érzelmeit ő maga is kimutat a világnak.

Ahogy az embereket,őt sem hagyta el a szerelem érzése.

Ayaka Hameko,aki nem volt több 18 évesnél.A kastélyhoz közel dolgozott takarítóként,aki rögtön elrabolta a szívét.

A lánynak hosszú szőke haja volt,vékony,szemei tengerkék színben pompáztak.

Ahogy az ifjú úr boldog volt,úgy a kastély virágai színükben pompáztak ,illatoztak.

De sajnos ez sem tartott örökké,ahogy azt ő is hitte.

Ugyanis a lány bent rekedt egy égő épületbe.Pont ott ahol dolgozott.

Nem csupán kedvesét,de fivérét is gyászolnia kellett.

Jasmine you,aki szeretett női ruhába öltözni,észre vette a tűzet,és a lány segítségére sietett.

Késő volt már megmenteni.Az épület falai rájuk omlott,és a tűz martalékává váltak.

Mondanom sem kell,hogy ez a tudat mélységesen magába fordította az úrfit.

Nem érdekelte többé semmi. Kárhozott szívét a sötétségbe vetette,többé már nem mutatkozott.

A kastély omladozott,ahogy Kamijo szíve is.

Kamijo 173 cm magas elég vékony,fehér bőrű szemei akár az égbolt.Haja rövid,szőkésbarna színű.

Az épület falai repedeztek,a fák elhullajtották leveleiket,pedig még nem volt itt az ideje.

A 4 testvér látván,hogy bátyjukat mély bánat űzi visszavonultak a világtól,és nem hagyták el a kastély falait.

Ahogy teltek a napok,hónapok és évek a kastélyt múzeummá avatták.

2000.jun.12 *FUKUOKA,JAPÁN*

Endou középiskola tanulóit elvitték tanulmányi kirándulásra az épületbe.

Észre sem vették,hogy a sötét zugokból figyelték a csoportot.

A kárhozott testvérek kihasználva ezt a látogatást kinéztek maguknak 2 leányt a sor végéről,és

egy gyors pillanatban elragadták őket.

A csoport csupán a látogatás végén vették észre a hiányt,keresni kezdték őket,de nem akadtak a nyomukra.

Innen kezdődik igazából a történet.

2008.jun.8*FUKUOKA,JAPÁN*

A nevem Fujimaru Miharu.Másodéves vagyok a Fujimaru középiskolában mint cserediák.

Ezt a nevet az osztálytól kaptam,hogy ne tűnjek ki a sorból a nevemmel.Mivel Európai lány vagyok.

Az osztályfőnök Ishimaru Heikichi *Inukoba szervezte az osztálykirándulást,amit nagy ellent mondás követ.

-Kérem sensei! Ne menjünk oda!

- És, miért ne Matsumoto?-kérdezi az osztályfőnök

-Hát...tudja maga,hogy miért.

,-Áááá,szóval féltek erről van szó.

- Úgy van!!!-felelte az osztály egyhangúan

-Értem!-mosolyodott el Heikichi tanárúr

- Ezek szerint ön nem fél?-kérdezi Matsumoto

-Pontosan! Nektek sem kellene..-felelte

Látom,hogy Matsumoto a szeme sarkából engem bámul.

Hirtelen nagy levegőt vesz az osztály felé fordul,és így szólt.

- Jól van skacok! Holnap melegen öltözzön mindenki,hisz hideg szokott lenni az ilyen helyeken.

-DE MI NEM AKARUNK MENNI!!!!!- kiáltja az osztály

-CSÖND LEGYEN BESZARI BANDA!!!!AKI NEM LESZ A BUSZON,ANNAK VELEM GYŰLIK MEG A BAJA,VILÁGOS?!!

-Ejnye, Matsutmoto fiam! Ne fenyegesd az osztályt.Már azért is kell jönnötök,mert *INUKO*lesz a nagy dolgozat egyik fő témája.

-IGENIS SENSEI!!!!-válaszoltuk

Heikichi sensei mosolyogni kezdett.

-Örülök,hogy mindenki egyetért,szóval a busz 7:30-kor indul el,ls szed fel titeket a hozzátok közeli

buszmegállóban.3:00-s út még oda érünk.Mindenki úgy készüljön,hogy 22:00 előtt biztosan nem érünk vissza.

Ekkor megszólalt a csengő.Már alig vártam ezt a hangot,hogy végre haza

 mehessek.

Épp hogy kiléptem az iskola ajtaján Miumi elkapta a csuklómat,és húzni kezdett.

- Siess már Miharu!

-Mi van már? A busz meg vár nem?-kérdezem

- De igen. Csak az a baj,hogy tudom mi a mai napom már nem találkozunk.Minden időt ki kell használni.hogy beszélni tudjunk.

- Haaaaah!-nagyot sóhajtok

- Na látod! Folyton ezt csinálod..-mosolyodott el Miumi

Felszálltunk a buszra.

A baloldali üléssoron a 8. ülés volt a miénk.Leültünk.

-Mond Minharu,te nem félsz?

Ránézek,és észre vettem,hogy reszked pedig közre fogta az osztály.

-Egy kicsi igen.Az a normális ha félsz.Mindenki fél valamitől méga ha nem is mondják.Ez ember már csak ilyen.-nyugtattam szavaimmal

Hirtelen átölelt.

- Jaj Miharu,te olyan jó barát vagy!!! Nincs nálad jobb!!

- Jól van-jól van,de azért ne ölj meg!!

-Oooh,bocsi!-eleresztett,és visszaült a helyére.

-Te mit hozol holnap?-kérdezi

-Az igazság az,hogy semmi kedvem oda menni.

- De az osztály része vagy,és különben is a dolgozat is erről az épületről fogjuk írni.És tudjuk,hogy ez a jegy fogja adni az év végi jegyünk nagy részét.

-Tudom-tudom! Utána nézek az interneten és a könyvtárban,emiatt ne aggódj.

Az arcán némi szomorúság tündökölt.

-Ne vágj ilyen arcot!!-jelentettem ki

Erre egy kis mosoly jelent meg az arcán,ami nem nagyon tetszett nekem.

-Most meg miben sántikálsz?-kérdeztem

Felállt,és hangosan kiabálni kezdett.

-FIGYELJEN MINDENKI!!mIHARU NEM AKAR JÖNNI HOLNAP AZ OSZTÁLYKIRÁNDULÁSRA!!!

Ezt a kijelentést nagy cseng követte,amit ritkaság.

Az előttünk ülő Matsumoto megfordult az ülésen,és egyenesen a szemembe nézett.

Matsumoto 178 cm magas,sportos testalkata van,fehér bőrű.Haja rövid sötétbarna frufruja kicsit belelóg a szemébe.

Szemei barnásszürkés színűek,ami csillog ha rám néz.A jobb fülében kereszt fülbevaló van.A nyakában pedig könnycsepp alakú medál,ami ezüst láncon lógott.

-Holnap itt legyél,ha nem akarsz magadra haragítani.

- DE ÉN NEM AKAROK MENNI!!!-ordítoztam rá.