Óra & Számláló

Egyéb menük

Bejelentkezés

2.FEJEZET

K-pop fanficek

2.FEJEZET

- Az nem érdekel! jelentette ki a fiú

Nem hagytam magam,és tovább folytattam a vitát Matsuval.

- Hiába minden.Úgy sem fogok elmenni az osztálykirándulásra,és kész!

Fordítottam el a fejem.

- Ne aggódj! Mind végig velem leszel. Nem fog bántódásod esni csak bízd rám magad.

Erre a mondatra a fiú szemébe néztem,és elpirultam.

Miumi pedig mosolyogva figyelt minket.

Miumi 160 cm magas,fehér bőrű,hosszú fekete haja van,ami a könyökéig ér.Szemei világosbarna.

Látván,hogy kezdem kellemetlenül érezni magam oda jött hozzánk.

- Na elég volt Matsu! Hagyd békén Miharut!

A fiú megsértődött,és leült.

Miumi is így tett,én ránézek,s így szóltam

- Most ugye tudod,hogy megsértetted az egóját.

- Még szép hogy tudom! De ne aggódj emiatt,holnapra elfelejti az egészet.Igaz,Matu?!-verte fejen az előtte ülő fiút.

Aki meg se szólalt.

Mindenki a buszon volt,így végre elindultunk.

- Figyelj Miharu!

- Tessék Miumi!

-Szerinted holnap is el fog tünni valaki a kastélyban?

- Nem hiszem.Szerintem csak a tulajdonosok találták ki a történeteket.

A beszélgetést kihallgatva Matsumoto hátra néz,és így szólt.

- Ha ennyire biztos vagy benne kisasszony,akkor gyere el holnap.

-Hiába az erőfeszítésed.Nem fogsz tudni rávenni,hogy elmenjek.

A fiú mosolyogni kezdett.

- Persze. Felfogtam,félsz!

- Egy épület kevés ahhoz,hogy én féljek.

Ekkor észre vettem,hogy a busz megérkezett oda,ahol nekem le kell szállnom.Felálltam az ülésről,és elindultam a busz ajtaja felé.

Végül megállt.

- SZIASZTOK!!!-köszöntem el az osztálytól,és leszálltam.

Még vártam egy darabig,míg a busz elindult,így Miuminak integettem.Matsu végig engem nézett,ahogy a busz elhaladt előttem.

Miumi a buszon nagyon dühös volt a fiúra.Egy gyors mozdulattal fejbe vágta a táskájával.

-Áu! Ezt most miért kaptam?-kapott a fejéhez a fiú

-Még kérdezni mered!! Ha tetszik neked,nem így kellene megközelítened,te TUSKÓ!!!!-kiáltozott

Én a haza vezető úton a kastély történetein elmélkedtem.Eszembe jutott valami,így futni kezdtem.

Ahogy megérkeztem levettem a cipőm,és köszöntem a családnak.Akik voltak olyan kedvesek megengedték ,hogy ott lakjak.

Van egy 8 éves kis fiúk Fujuki Hidetonak hívják,de én csak Hidenek szólítom.

Már az első nap jól kijöttünk egymással.Olyanok vagyunk mintha testvérek lennénk.

Hide 110 cm magas,fehér bőrű, feketés barna szem,és fekete rövid haja van.

Felmentem a szobámba,és a gépemen utána néztem *Inukoba

előtörténetének.

Találtam egy honlapot,,ahol a régi tulajdonosokról írtak.

Volt köztük régi újságcikkek,fényképek és adatok is.

Felkeltette a figyelmem Kamijo.A 6 testvér közül a legidősebb.

Egy festményt találtam róla,de a szemei bánatot tükrözték.

Ekkor felkiabálnak.

- MIHARU! GYERE,KÉSZ AZ EBÉD!

- MEGYEK!.-kiáltottam vissza

Aztán a monitorra néztem.

- Még is elmegyek az osztálykirándulásra.Megnézném közelebbről is,hogy hol laktál mielőtt eltűntél.-ezzel kikapcsoltam a monitort,és lementem.

Már az asztalnál vártak rám.

- Hol maradtál Miharu? Vagy megehetem a te részedet is?!-nevetett fel a kicsi Hide

Leültem,és ránéztem.

- Kis falánk vagy,ha nem vigyázol egy kis labdával megyek ki a parkba.

Szavaimra mindenki nevetni kezdett.

- Gonosz vagy!..-mondja kicsit leütött fejjel Hide

- Tudod,hogy csak vicceltem.-a bal kezemet a fejére teszem,és megsimogatom

Akkor most már együnk!-jelentette ki a fiú

-Rendben van!-mosolyodott el Asae asszony

Ahogy az ételt fogyasztottuk kérdezősködni kezdtek a suliban töltött napomról,mintha a szüleim lennének.

- Úgy hallottam,hogy nem akarsz menni az osztálykirándulásra.Igaz ez?-kérdezi Izuho úr miközben rám nézett.

Izuho úr 180 cm magas,kb.39 éves fehér bőrű,rövid barna haja,és barna szeme van. Egy vékony keretes szemüveget hord. Fehér ing,fekete nadrág,és nyakkendő van rajta.Éppen munkából jött haza.

-És kitől hallottad?-kérdezem

Azért vagyok ilyen merész a megszólítással,mert már 6 hónapja itt lakom,és ők kérték ,hogy szülőkként nézzek rájuk,amíg ott vagyok a házukban.

Én 166 cm magas vagyok,17 éves. A bőröm barnás színű.Nem tudnám semmihez sem hasonlítani,mert nem is sötét,és nem is világos.Hajam hosszú fekete színű a fenekemig ér. A szemeim szürkés színűek.

- Az egyik osztálytársadtól hallottam haza felé jövet.

- Igen így volt,de meggondoltam magam.

- Igazán! Ez nagyszerű!-folytatta Asae asszony

Asae asszony 169 cm magas,32 éves. Fehér bőrű,hosszú fekete haját feltűzve hordja.Szemei zöld színűek.Térdig érő szoknyát,és egy blúzt viselt,amire egy virágos kötény kötött.

- És hány órakor indultok?-kérdezi a ház ura

- 7:30-kor indul a busz,hogy felvegye az osztályt.22:00-re biztosan nem érünk haza.

- Rendben van4 Akkor jól öltözz fel.Az ilyen helyeken elég hűvös van.Nem szeretnénk,ha megfáznál.

- Értettem Izuho úr!

Láttam,ahogy Asae asszonyra nézett ,és elmosolyogtak.

Megebédeltem,és megköszöntem az ételt.

Segíteni szerettem volna a mosogatásnál,de kedvesen a szobámba küldtek.Az időt kihasználva Hidevel bepakoltunk a holnapi útra.

Vacsora idő van,de a mait kihagytam.Elmentem fürödni a pizsamát magamra vettem az órát beállítottam 6:45-re,aztán elaludtam.

REGGEL 7:00

Sikerült elkészülnöm,mire a busz megérkezett volna.

Én voltam az első,akit felszedtek.

Én 166 cm magas vagyok,17 éves. A bőröm barnás színű.Nem tudnám semmihez sem hasonlítani,mert nem is sötét,és nem is világos.Hajam hosszú fekete színű a fenekemig ér.
A szemeim szürkés színűek.