5.Fejezet

Elértem ahhoz a portréhoz,ami miatt eljöttem.

Igen,ő volt. Itt is mély bánat tükrözte a tekintetét,ami egyre jobban foglalkoztatott.

Oda jön Matsumoto.

- De ronda egy fickó ez a....ki is ez?

- Várj,megnézem!-feleli Miumi

- Kamijo! -vágtam rá

- Hogy? -lepődtek meg

- Kamijo a neve. Szerintem pedig nem ronda. Csak meg kell értened a festmény mondani valóját.

- Ezt hogy érted?-kérdezi a fiú

- Látszik a festményen,hogy nagyon bánatos.A szemei csillognak,ami azt

sugallja,hogy a kedvesét veszítette el vagy a testvérét.

Ezen nagyon megdöbbentek.

- És ezt mind a szemeiből olvastad ki?!!- mondták egyszerre

- Igen!

Ekkor az osztályfőnök kiált felénk.

- MATSUMOTO FIAM! HAGYD BÉKÉN A LÁNYOKAT,MAJD AZ ISKOLÁBAN UDVAROLHATSZ.MOST PEDIG MENJ VISSZA A PÁROD MELLÉ!!

Matsu,és én egymásra néztünk.Természetesen mind a ketten elpirultunk.

Hirtelen a fejéhez kapott  vakarni kezdte a fejét,és elmosolyodott.

- MEGYEK MÁR SENSEI!!

Miumi pedig mosolyogni kezdett.

Ránéztem,és így szóltam hozzá.

- Te meg min mosolyogsz? Egyáltalán nem volt vicces,sőt zavarba ejtő.

- Szerintem mulatságos volt,ahogy a sensei kijelentette,hogy az iskolában udvarolhat.

- Persze!-nézek rá gúnyos arccal

A sor rendeződött,és indultunk tovább.Ahogy egyre beljebb mentünk jobban kezdtem fázni.

A két kezemmel a karomat kezdtem el dörzsölni,és mire észbe kaptam valaki rám terített egy szürke kardigánt.

Felnéztem,és a tekintetünk találkozott.

Abban a pillanatban megdermedtem nem tudtam levenni róla a szemem.

Magával ragadott a szeme.Ekkor Kamijo szíve dobogni kezdett.Tudtam itt valami történt,mert a szemei megváltoztak.Érzelmek tükröződtek bennük.

- Ez a lány más,mint az előző kedvesem .-gondolta Kamijo

2 perc után csak ennyit sikerült kimondanom.

- K...K...Köszönöm!

A csoporttól egy kicsit lemaradva Miumi észre vette,hogy már nem vagyok mellette,és hátra nézett.

Meglátott engem,és a kedves fiút.Akit ugyan nem ismertem,de elvarázsolt.

A varázslatnak csupán a barátnőm vetett véget.

- Miharu! Tudod,hogy nem szabad elszakadni a többiektől.

Ránézek nagy nehezen.

- Tudom! Csak megköszöntem,hogy kölcsön adta a kardigánját.

- Ja, persze! Ezt én is észre vettem ám...-mosolyodott el Miumi

A sor megállt.

- LÁNYOK NE MARADJATOK LE!-kiáltja a csoport vezetője Ayame

- IGENIS KISASSZONY!

Végül rápillant a titokzatos idegenre,és így szólt.

- Uram! Önt észre sem vettem.

Éles szemeivel a hölgyre nézett.

- Kisasszony! Ha nem bánja csatlakoznék a csoporthoz. Meg gondolatlanság lenne a két hölgyet a csoport végére hagyni.Én szívesen maradnék mögöttük,ha nem probléma.

Ayame kisasszony elpirult.

- Csatlakozhat nyugodtan,csak arra kérném,hogy ne szakadjon le.

- Eszemben sincs.-jelentette ki Kamijo,és rám nézett.

Matsu ezt észre vette,és dühös lett.

 

Folyt.köv->