Sötétben rejtőző fiú

1.fejezet

A nevem Uchiha Sasuke.

A klánom egy olyan képességet hordoz magával, ami mint egy átok sújtott le rá.

Egész kicsi voltam,amikor a szüleimet,és a klán összes tagját elpusztította a bátyám Itachi.

Azóta 16 éves lettem, a düh ,és a felgyülemlett harag,amit a testvérem iránt érzek

segített erőssé válnom.De érzem,hogy a sötétség fogja maradok.

Bárkit megölök,aki az utamban áll.Legyen az nő vagy gyerek.

Olyan jutsukat sajátítottam el,amit ha a faluban maradok sosem

fogom uralni.

És amikor eljött a nap szemrebbenés nélkül végeztem ki a bátyámat,de

amit ezután tudtam meg mint egy kard pengéje úgy hasított belém.

 A bátyám csak engem védett .A klánunk összes tagját a

konohaiak miatt pusztította el.

Ezentúl megfogadtam,hogy elpusztítom a falut,és az ott élő összes embert.

De vannak olyan pillanatok amikor egyedül érzem magam.

Bár ez az áldozat kicsi a fivéreméhez képest.

Amióta elhagytam a falut,egy lány képét látom a sötétség végén álmomban. Futok

felé,de

egy nagy fájdalom kezd úrrá lenni a testemen.Vérzek.

Emlékszem beszél hozzám,de én nem értem tisztán.Aztán a fülébe súgtam egy

szót,végül

hátra kezdtem el dőlni.Rápillantok miközben zuhanok,de homályosan látok.Mintha ő

lenne az amit életemben utójára láthatok.Hogy ki ő,én magam se tudom.

Talán megöl engem,de én miért nem reagáltam a támadásra?

Ezek a gondolatok kavarognak a fejemben,miközben a sötétben ülök egy teremben 

pár gyertya társaságában.

Madara,aki mindig figyel oda jött hozzám.

- Már megint arról a lányról álmodtál Sasuke?

- Hm! Mit érdekel az téged?

- Gondolhattam volna! Ez nem jó jel.

Nézek felé.

-  A sharinganod a tudtod nélkül mutat meg neked dolgokat a jövődből.

- A jövőt?-feleltem,végül elmosolyodtam.

- Szóval,egy lány fog végezni velem.

- Úgy néz ki.

-Ha rájövök,hogy ki az.Én magam fogom megölni.

Felálltam,és elindultam a kijárat felé.

De hírtelen előttem termedt a maszkos Madara,és így szólt.

- Nem szabad a sharingan jeleit semmibe venned Sasuke.Ha akkor nem reagáltál,

akkor sem fogsz amikor tényleg eljön az idő.

- Nem szeretem,ha turkálsz a fejemben.Ha mégegyszer megteszed,megöllek.

- De.....

Egyenesen a szemébe nézek.

- Ha nincs egyéb mondani valód,állj félre!-szemeimben megjelent a sharingan

Látta a szemeimben az elszántságot.

Tudta,ha nem áll félre megtámadom

gondolkodás nélkül.

- Jól van Sasuke,de gondolkozz el azon

amit mondtam.

Meg fogsz halni,ha nem figyelsz a

jelekre.-ezzel eltünt.

Nagy lélegzetet vettem becsuktam a

szemem,és mire kinyitottam

a szemeim ismét a régiek voltak.

Magam elé néztem,és a nap már az égen volt.

A sugarak csillogtak a vízesésen ami a

terem végén csorgott.

Oda mentem,és alá tettem a fejem.

A víz hideg volt,de jól esett.

5 perc elteltével is ott álltam,de ekkor egy ötlet villant fel előttem,így kipróbáltam.

A víz a fejemre zúdul,és ekkor a szemeiben megjelent  a *mangekyo sharingan*

Nem hittem a szememnek.A fejemről lecsorgó vízben láttam a képet

amit álmomban is,de itt kirajzolódott a hely is.

A *végzet völgyében* voltam Madara szobrán álltam,és figyeltem valakit,aki egyre

közelebb jött felém.

Csak álltam ott.A hajamat és a ruhámat a szél dobálta.

Eközben bejött hozzán Karin,aki észre vett a vízesésnél.

- Óóóh,Sasuke-kun! Nem lenne szabad olyan sokáig a hideg vízben lenned,még a

végén

megbetegszel.

Szavaira nem figyeltem,csak a lány érdekelt,hogy végre megtudjam ki is ő.

Már kirajzolódott az alakja,de még mindig nem látom rendesen.

Felém fut ,aztán a levegőbe ugrik.

Egy jutsut látok,amit a lány hozott létre.

Karin ideges volt,hogy rá se figyelek így felém jött.A szemeimből már vér kezdett

folyni.

Az ellenfelem gyorsan közeledett felém a nap sugarai bántsák a szemem,de továbbra

is felfelé

nézek. Hírtelen egy árnyék,és egy hatalmas szívóerő lett úrrá rajtam

Ledöbbentem.A lány arca kirajzolódik,de ekkor Karin hozzám ért.

- Hé,Sasuke-kun hallod amit mondok?

A kép omladozik kezdett..

- TAKAROGY!!!-kiáltottam mérgesen,miközben ellököm magamtól.

- De Sasuke-......

Ennyi volt a kép eltünt..

Karin felállt.

- Sasuke-kun!!

Eljövök a vízeséstől becsukott szemmel. Elmentem mellette végül megállok,és

ránázek.

- A továbbiakban nem szeretném,

hogy a közelembe gyere.

Értetted Karin?!!!

A lány arcán félelem látszódott.

- Ahogy akarod Sasuke-kun!

Ott hagytam őt.

* Ez a Sasuke más a chakrája egyre sötétebb.

Érzem,hogy gondolkodás nélkül megölne engem*-gondolta.