A Küldetés

Az élet békében honolt, legalább is minden szövetséges klán tag, vezér így gondolta, de a béke, ami eddig meg volt őrizve, szentként védték valami megváltoztatta. A fő pap, aki minden tárgyalást lebonyolított, aggasztó híreket küldött, minden klán őrzőnek, akik csak védték a szent tárgyat. A futár, aki elvitte a borítékot, a fekete mágia vezérének adta át személyesen. - A fő pap küldte önnek. - A vezér bal kézzel elvéve a borítékot, remegő kézzel felbontotta. - Uram isten. - Csuklott el a hangja, az olvasás után. - Mit olvasott uram? - Kérdezett rá a tanítványa, aki lelkesen ugyan akkor zihálva lépett mellé. - Menj és szólj Axel-ért. - A kis diák meglepődött, nagyot nyelve elgondolkodott. ~ Valaminek történnie kellett. A mestert így még sose láttam. - A vezér rá förmedt. - MENJ!- - Igen is!- eszmélt fel, majd kirohant, a folyosón, ami eddig csöndes volt, most futásnak hangja töltötte meg. Axel kint edzett, egy fehér hajú fiú volt, akinek egyetlen fegyvere egy kard volt, ami nem is volt méretes, nem is volt éles, de mágus több harcot nyert meg, varázsereje nélkül volt. A diák meglátva az ablakból odarohant, közben nevét kiabálta. - Axel!- Hallatszott a zihálás a hangjában, Axel meglepődve hátra pillantott. - Hm? - Tette el a kardját. Ahogy a fiú odaért felpillantott Axelre. - A... a vezér.. hív téged. - Szaggatott hangon, de elmondta, amit szeretett volna. - Miért?- Tette fel a kérdést, miközben a csuklójára vissza tette a két kis fekete golyóval ellátott csuklópántot. - Mert.. Küldetésed van. - Axel mosolygott, majd jobb kezével bal kezébe ütött, izgatott hangon felszólalt. - Ez máris jó hír. - Futva elindult a vezérhez, miközben futott több klán tag utána kapta fejét. - Mi baja van neki? - kezdett elé két idősebb klán tag beszélgetni, akik vitték a fegyvereket vissza az edzőterembe. - Mit tudom én. Lehet, hogy megint küldetése lesz. - A másik férfi felnevetett. - Ja, megint egy kislányt kellene haza kísérnie. - Nevettek fel. Axel lelkesen rohant a folyosón, amikor is kinyílt az egyik ajtó. - Neeee!- neki rohanva hatalmas csattanás lett. Axel szédülve hátra dőlt. A fekete göndör hajú lány lépett ki. Akkor látta meg Axelt. - Hát te mit csinálsz? Keresel valamit? - Kérdezett rá baloldalra döntötte kicsit a fejét. Axel arcát fogva felállt. - ÁÁáh! Esküszöm ez röhej, ezen a héten ez a 4. alkalom hogy miattad puszilkodom az ajtóval Roze. -Roze felnevetett. - Ja persze, nem azért mert nem figyelsz előre mi? - Axel megrázta magát. - Hagyjál már! Most sietnem kell, majd lejátsszuk. - Azonnal újra rohanni kezdett. Roze meglepődött. - Mi van vele? Megint szömörcére lépett? - Axel balra fordulva rohant a lépcsőn, majd az ajtó elé érve, benyitott. - Itt vagyok. - Vezér rá pillantva ideges arckifejezéssel nézett ré. - Csukd be az ajtót, és ülj le. - Így téve, leült az asztallal szembeni székbe. - Mi a baj uram? - Kérdezett rá nagyot nyelve. ~ Sose volt még ilyen feszült hangulatban, még akkor sem amikor én és Rose felrobbantottuk az edző terem egyik részét. ~ A vezér a kezei közt lapuló borítékot, oda tolta neki. - Olvassad el. - Elvéve az asztalról kinyitotta. Elkezdte olvasni. " Nagy probléma az, ami miatt írom e sorokat. Eljött ismét az -az idő, amikor a kristályoknak ' szülöttei' megmutatták magukat. Mind tudjuk mit jelent ez ránk nézve, minden utószó nélkül állítson össze egy egységet, különböző tagokból és kezdjék meg a kutatásokat. Ha előttünk megkaparintja Xenon, akkor minden klán sorsa a halálra lesz ítélve. " Ahogy végig olvasta, teljesen össze volt zavarodva. Kezében lévő levélen látszott, hogy feszült lett. - U... Ugye nem? - Kérdezett rá halkan, a vezér bólintott. - Az lesz a feladata, hogy megszerezze a kristály darabokat. És megállítani a katasztrófát, ami ha bekövetkezik… - Itt abba hagyva mondani valóját, lehunyta szemeit. - Akkor… nem lesz jövő. - Axel felállva hátra lépett feszülten, hallani lehetett, ahogy a székhátra dőlt. – Uram! Ezt nem mondhatja komolyan?! Mi az ennyire rettentő erő, amit birtokol ez a kristály. - - Elfogadom, és tudom, hogy ezt bosszantó ezt hallani, de nincsen más választásunk, ha ez az erő rossz kezekbe kerül, akkor könyvelje el a halált is vele együtt. - Axel mosolygott. – Ez nem fog bekövetkezni, mivel sikerrel fogok járni. - - Rendben van … Akkor indulj! -

Axel ki ment az ajtón. – Viszlát, öreg. - Ezzel a szobája felé vette az irányt, és elkezdett összepakolni. ~ Már alig várom, végre megmutathatom mire is vagyok képes, mindenki meg fogja ismerni Axel rémes erejét! ~ A táskájába, pár gyógy követ tett, és egy különleges nyakláncot, a nyakába majd elindult kifelé, Rose kint volt és edzett. - Te hova mész? – Kérdezett rá szomorkás arccal. Axel mosolygott. –Egy küldetést kaptam, egy ideig nem jövök vissza, úgy hogy a mi ügyünk nincsen lejátszva. - - Értem. Hát vigyázz magadra. - - Oké!- Ezzel rohanni kezdett a kapu felé, amikor a vezér Rose mellé lépett. – Nem kell félteni. - Jegyezte meg feszültséget nem tagadó hangnemmel. Rose bólintott. - Nem tartom jó ötletnek, hogy ilyen fiatal fiút küldjön erre a feladatra. Maga is tudja, kik fogják megtámadni. - De csak ő az egyetlen, akivel együtt tud dolgozni. – Rose nem értette. – Hogy? - A vezér sarkon fordulva elindult visszafelé, léptei betöltötték a folyosót. ~ Axel… sok sikert fiam. ~ Amint kilépett a fiatal Axel boldogsággal telien indult útjára. – Alig várom, alig várom, hogy mindenki megismerjen! -

A távoli barlang legmélyén, egy csapat személy összegyúlt újra, mindenki egy fekete kristálynak törmelékéből jött elő, ami bele volt ágyazódva a sziklába. - Ismét elő kerültek a darabkák, új lehetőséget kaptunk, hogy a mestert feltámasszuk. - Szólalt fel a trón mellett álló személy, mindenki éljenezni kezdett. Majd ismét felszólalt. - Ki az, aki elvállalja, hogy elindul az Északi templom felé? - Rögtön nagy csend honolt a teremben, amikor is egy lány felállt. – Én vállalom. - Mindenki rá pillantott, vöröses göndör hajában, elől egy csat volt. - Biztos vagy benne? – Kérdezett rá a férfi, a lány elindult, előre, kezében egyszer csak az árnyék gömb jelent meg, amiből egy perc elteltével, lépkedés közben egy kasza jelent meg. – Sose voltam semmiben ennyire biztos. - Mindenki csodálkozott. - Pont ő… - - Sose hittem volna, hogy elvállalja. - A trón melletti férfi felszólalt. –Csend legyen! - A lányra szegezte rögtön szemét. – Tudod ugye, hogy a kudarcot nem fogadjuk el. - A lány arcán bájos mosoly jelent meg. – Nem kell félni öreg, a kristályszilánkok itt lesznek. - - Rendben van … akkor indulj meg. - A lány megszüntetve a kaszát letérdelt tisztelete jeléül. - Nem fogok csalódást okozni. – Ezzel Sötét füstfelhőben el is tűnt a helyszínről. - Azt ajánlom. -

* Axel nem is sejti milyen veszély is tart feléje. De mi fogja neki mutatni az irányt, vagy egyáltalán, hogyan is néznek ki ezek a kristályok? Több kérdésre derült fény, mint válaszra. De mindenre hamarosan válaszok is lesznek. Hamarosan folytatjuk *